Negatív érzelmek márpedig léteznek. Ha mindenáron megpróbáljuk magunkat távol tartani tőlük, vagy semmibe venni őket, több kárt okozunk, mint hasznot. Tudom-tudom... nagyon is csábító, hogy így tegyünk.

Ehelyett a hangsúlyt helyezzük arra, hogy megpróbáljuk elfogadni ezeket az érzelmeket. Bizony, néha pontosan arra van szükség, hogy sarkig kitárjuk az ajtót előttük. Lehet, hogy rosszul érzed magad, mert a főnök csak a kedvenceket becsüli meg, és te bizony nem vagy köztük. Vagy éppen azért vagy feszült, mert a partnered mindig elkésik.

Teljesen rendben van, hogy megéled a negatív érzéseidet. Ha elítéled magad értük, vagy éppen mások felett ítélkezel a cselekedeteik miatt, azzal csak még inkább növeled a stressz szintedet.

Ha gyakorlod tehát ezeknek a tudatos elfogadását és az ítélkezésmentességet, azzal nagy lépést teszel a reziliencia kiépítésének érdekében.

Mindannyian találkozunk kellemetlen helyzetekkel, akár napi szinten is. Gyakran elrontja az egész napot egy rosszul sikerült találkozó, egy szomszéd, aki soha nem köszön, vagy az, hogy a partnerünk észre sem veszi az erőfeszítéseinket. A reziliencia pontosan arról szól, hogyan is dolgozzuk meg magunkban ezeket a negatív érzéseket effektíven.

Ezeknek a negatív emócióknak a tompítására hatásos módszer, ha mentálisan eltávolítjuk magunkat az érzelmi túlfűtöttségtől. Ehhez a szerző a következő példát kínálja fel: Képzeld el, hogy egy légy vagy a falon, aki éppen a szituációt figyeli meg egy másik perspektívából. Hogyan látja a helyzetedet? Hogyan néztek ki ti ketten - te, és másik, ingerületet kiváltó személy? A szélesebb látásmód számításba vételével elveszed a helyzet élét, és gyakran rádöbbensz, hogy a helyzet nem is olyan rossz, mint az kezdetben feltételezted.

"A negatív szinte rád kiált, míg a pozitívum csak halkan a füledbe suttog." (Barbara Fredrickson)

A pozitívumok keresése a negatív helyzetekben különösen hatékony stratégia azokban a szituációkban, amikre nincs ráhatásunk. Ahhoz, hogy perspektívát tudjunk ilyenkor váltani, meg kell tanulnunk felismerni, amikor belekerülünk a lefelé tartó negatív spirálba, melynek következtében elkezdünk mindent kellemetlennek, rossznak észlelni. Ekkor kell megálljt parancsolni magunknak, és tudatosan legalább egy pozitívumot találni az adott helyzetben.

Például: negatív kritikát kaptál a munkára, amin hetek óta dolgoztál? Az is lehetne, hogy ilyenkor a kezdeti csalódottság után megpróbálsz a történtekre a jövőbeni sikeres karrieredhez vezető fontos információként tekinteni. "Ez is egy lehetőség, hogy jobban csináljam legközelebb." Minél gyakrabban erőlteted magadra, hogy megtaláld a pozitívat a negatívban, az agyad annál könnyebben és könnyebben fog megküzdeni a stresszel, és így egyre reziliensebbé válsz.

Ugyan a negatív érzelmek gyakran félelmetesek, de tudományosan bizonyított előnyei is vannak.

Ha szomorúak vagyunk, vagy gyászolunk, a bánatunk kimutatása segít másoknak észrevenni, hogy a támogatásukra van szükségünk. A megfelelő mértékű, mérsékelt szorongás esetében gyakran jobban teljesítünk, mint azt egy max. 65-ös pulzusú dominikai nyaralás kellős közepén tennénk (tudom, azért sokan kipróbálnánk..😃) Ha pedig dühösek vagyunk, akkor az érzelmeink intenzitása sarkall bennünket a cselekvésre, hogy jobb helyzetbe kerüljünk.

Ha mindenáron a szőnyeg alá akarjuk söpörni ezeket az emóciókat, anélkül, hogy hagynánk, hogy elvégezzék áldásos munkájukat, akkor bizony hosszú távon minuszosan jövünk ki ezekből a helyzetekből. A megoldás itt is a következőkben rejlik: elfogadás, tapasztalás, és ezeknek az érzelmeknek a felhasználása az életünk jobbá tételéhez.

Én leszek az első, aki belátja, hogy számtalan idegesítő dolog van kerek e világon. 🙋‍Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy minimum ugyanennyit találhatunk, ami miatt lelkesek, örömmel teltek és izgatottak lehetünk. A döntés a kezünkben van, melyikre akarjuk a fókuszunkat helyezni.

A hála elősegíti, hogy az emberek, az élmények és a számunkra értékes dolgok okozta pozitív érzések mindig ott legyenek a szívünkben akármerre is megyünk és akármi is történik velünk. És ez még nem minden.

Ha kifejezzük a hálánkat például a munkában, akkor a mellettünk ülő könnyen bajtársunkká válhat, emellett hamar kialakul a közösség érzése a kollégáinkkal.

Ha köszönettel fordulunk a társunk, vagy a barátaink felé, akkor az mélyíti a kapcsolat érzelmi intenzitását, és mi is sokkal több pozitív visszajelzést fogunk kapni.

És amennyiben a mindennapjainkban képesek vagyunk hálásak lenni az apró dolgokért, akkor sokkal több öröm fogja megtölteni az életünket.

Az hála pozitív érzelme a reziliencia egyik fő forrása, melynek következtében a stresszel szembeni megküzdésünk is sokkal effektívebb lesz.

Sokan rendelkezünk azzal a rossz szokással, hogy folyamatosan lebecsüljük a sikereinket. Például: "Ugyan, ezt bárki meg tudta volna csinálni, már sokaknak sikerült", vagy "Nem hevertem ki olyan hamar azt a kihívást, mint szerettem volna". Azzal, hogy így nyilatkozunk minimalizáljuk az érdemeinket ahelyett, hogy megünnepelnénk őket.

Rajta, vegyük észre a kis sikereinket is! Például, ha eddig minden posztot elolvastál ezen a héten, akkor TE tényleg igyekszel energiát fektetni abba, hogy reziliensebbé válj. Hidd el nekem, nem mindenki tenné ezt meg! Nyugodtan lapogasd meg a vállad, megérdemled 😊

Mindegy, hogy mit keresel, rezilienciát, boldogságot, jól-létet, mindenképpen az egyik fontos eleme az, hogy számot vess a sikereidről és érdemeidről, bármilyen apróságról legyen is szó.

Gyakran, amikor valami rossz dolog történik velünk hajlamosak vagyunk benne ragadni a helyzetben, és órákat, vagy akár napokat lamentálni rajta. Ezerszer átgondoljuk mit tehettünk volna másképp, vagy hogy a jövőben milyen rémes lesz, amikor újra elkövetünk valami hasonlót.

Szó szerint kérődzünk ezeken az eseményeken, negatív gondolati köröket előállítva, mert hibásan azt gondoljuk, hogy ez a megközelítés majd segít megoldani a gondunkat.

Sajnos azonban, ezek a körök csupán fenntartják ezt a romboló negatív állapotot bennünk ahelyett, hogy a gyógyuláshoz és a tovább lépéshez szükséges tennivalókra koncentrálhatnánk.

Ezek a gondolati körök nagyon gyorsan jól bejáratott, kikövezett működési módokká válnak az agyunkban, és komoly önismeretet és belső munkát igényel a megszüntetésük. Első és általában legnehezebb lépés, hogy fel kell ismernünk, amikor elkezdjük őket "gyártani", majd lehetőleg már a folyamat közepén közbe kell avatkoznunk, figyelmünket egy másik irányba terelve.

A legtöbb ember kerüli a kockázatosabb helyzeteket, ahol fennáll a hibázás lehetősége. Így teszünk, mert félünk: aggódunk amiatt, hogy a többiek levonják rólunk a - nem éppen kedvező - következtetéseket.

Azonban ha így teszünk, akkor soha nem adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy kihívásokkal nézhessünk szembe, hogy próbára tehessük magunkat, és ezzel gyakoroljuk az akadályokkal való megküzdést, azaz a rezilienciát. Ennek következtében, természetesen nem is válhatunk reziliensebbé.

Így hát ki kell építenünk magunkban a kihívásokra nyitott szemléletet.

Ha a hibát fenyegetésnek éled meg - ahogy nagyon sokan -, úgy a tudatod fenyegetésnek fogja érzékelni a kihívásokat is.

Igyekeznünk kell úgy tekinteni a próbatételekre, amik ugyan nehezek, de amiket képesek vagyunk teljesíteni, és a magunkba plántált bizalom meg is fog térülni. Ha hibázunk is, reziliensebbé válunk, hiszen levonjuk a tanulságokat, és legközelebb tapasztaltabban vágunk bele bármilyen nehéz helyzetbe.

A helyzet iróniája pedig igen megmosolyogtató: kutatások arra engednek következtetni, hogy minél inkább elfogadhatónak és megbocsáthatónak tartjuk, ha hibázunk, annál kevésbé fogunk ténylegesen bakizni.

És végül még egy utolsó technika a reziliencia fejlesztésére, ami nem más, mint a stresszt okozó helyzetre való rátekintés egy jövőbeli perspektívából.

Vagyis elképzeljük, hogy milyen lesz, amikor később erre a kellemetlenségre, mint egy hasznos tapasztalatra fogunk gondolni. Ez a képesség gyakran segít realizálni, hogy az, amit éppen átélünk lehet nem is olyan rossz a dolgok alakulásának szempontjából.

Ennek a gondolati sémának a következményeként csökken a negatív érzések intenzitása.

Legközelebb tehát, amikor egy stresszes időszak közepén vagy, próbáld magad időnként emlékeztetni: mint minden más, ez is el fog múlni.